Wertetics Szlobodán

1978-ban születtem, Budakalászon.

Nagyapám a budakalászi és a környező települések által jól ismert, szerb zenész volt. Igaz, vele már sajnos nem találkozhattam, de valószínűleg tőle ered a zenéhez való kötődésem, amely már óvodás koromban megmutatkozott és a mai napig éltet. Szüleim elmeséléséből tudom, hogy pár éves koromban az óvónő javasolt, valamilyen „foglalkozást”, mert már az akkor létező izgágaságom miatt nem tudtak tőlem pihenni az óvodában társaim. Így kezdtem el rövid ideig citeraórákra járni egy helyi tanárhoz.

Az első harmonikámat nagymamámtól kaptam, amely egy 12 basszusos, orosz gyártmányú harmonika volt. Ezzel a hangszerrel az általános iskola első éveitől (1985) Páncsity Stipan magánóráira jártam, ahol a harmonika rejtelmeit megismerve az iskola (Szerb-Horvát Általános Iskola és Gimnázium) rendezvényein szerepelgettem. Az iskolában a zenélés mellett Kricskovics Antal által irányított, Tamburica Együttes tagja voltam, ahol több éven át, komoly sikereket elérve táncoltam és zenéltem is. Ahogy teltek az évek, a harmonikáim is, méretemhez igazodva változtak. Kaptam egy 48-as, majd egy 80 basszusos harmonikát, melyeket később az „igazi” váltott le, egy 120-as Weltmeister SUPITA. A táncos időszak után a zenélésé lett a fő szerep.A Magyarországon élő szerb, bolgár, horvát, görög nemzetiségek táncait bemutató táncegyüttesek kísérő zenekarában is sokszor zenéltem, vagy irányítottam azt. (Opanke, Martenica, Taban, Veseli Santovcani, Tanac, Jantra, Helidonaki, Iliosz )

A különböző népek eltérő, de mégis némileg hasonlító zenéinek megismerése nagy hatással volt rám. E sokszínűség eredményeként született első önálló zenekarom, a Wertetics Orkestar, amellyel nagy sikereket értünk el itthon és külföldön egyaránt.
Közreműködtem sok hazai zenei kiadványon, szerepeltem Szőke András „Három” és Robin Williams, „Jakob the Liar” című filmjében is.
Több éven át voltam tagja a Korak, Söndörgő, Karaván Família, Cimbaliband együtteseknek, valamint egy rövid ideig a Dilber és az Ajde Braco zenekarokban is játszottam.

Részt vettem a BM Duna Táncegyüttes, a Honvéd Együttes és a Budapest Táncegyüttes műsoraiban, a Pesti Színház, a Vígszínház, a Radnóti Színház, az Örkény Színház, a Budapesti Bábszínház és a Malko Teatro darabjaiban.
Egyik legmeghatározóbb „együttműködőm” Hadzsikosztova Gabriella, akivel megszakítás nélkül a leghosszabb ideje dolgozunk együtt a mai napig.
Eddigi legnagyobb zenei élményemnek tartom, amikor az egész Balkánon ismert és elismert szaxofonossal, Ferus Mustafov-val közösen játszhattam a Művészetek Palotájában.

Mostanság Parov Nikolával, és a Rila Együttessel „taposom” a színpadokat, ahol elsősorban - mint azt már több, mint húsz éve mindig - balkáni dallamokat szólaltatok meg hangszeremen, a HARMONIKÁN!